Azta. 9.4-es látogatottság. Köszönöm:). Pedig mostanában eléggé elhanyagolom az írást, de annyi minden történik, hogy nem sok időm van ilyenekkel foglalkozi. Na, de nem mentegetőzök, meg semmi, inkább jöjjön az élménybeszámoló:3
Most keltem. Nemtudom mikor volt utoljára olyan, hogy negyed 12 körül kelek, de úgy érzem, ha még visszafeküdnék, tudnék aludni o.o
Tegnap négy-öt óra körül elmentünk strandra - ott van a motoros találkozó is - Nagyjából hatig ott voltunk, aztán hazajöttünk ledobni a cuccokat, és visszamentünk. Istenem, de jó volt. Tegnap csak ilyen amatőr elő-elő zenekarok voltak. Nem is értem mi volt bennük a jó, mert eléggé szar, hogy feláll egy zenekar a színpadra, eljátszik vagy öt P-mobil dalt, Pokolgépet, Tankcsapdát, meg Roadot, aztán jön a következő, akik ugyanezzel a repertoárral állnak elő. Ráadául az egyik rosszabb, mint a másik. Mindegy, a hangulatnak viszont nem tett rosszat. Ma viszont... *-* Alig várom, az egyik kedvenc zenekarom lép fel, nem is beszélve a holnapról, mikor egymás után kettő.
Annyit ittunk, hogy az nem igaz, még sincs semmi bajom. Apa tetováló, így egy csomó ember odajött, és mindneképp fizetni akart egy kört, mert az milyen menő, hogy neki fizethetnek:D Így egy csomó ingyen piát kaptam, szóval leteszteltem az újakat:D Így történt, hogy belszerelmesedtem az almás Somersby.-be.
Na, ez történt egy éjszakán - dióhéjban. Bocsi, ezt nem hagyhattam ki, pont egy francia könyvet olvasok:3 (Már ha értitek miről van szó.)
Majd lesz ám olyan is, hogy tartalmas és érdekes bejegyzést írok - de ennek nem most van itt az ideje. Egyszerűen nincs hozzá kedvem. Megyek, talán olvasok egy kicsit, vagy nézek valami filmet. Majd eldől. Vagy alszok. Az este úgy sem lesz rá időm:D

01. Linkkel jelöld azt az embert ,aki téged jelölt/nevezett a díjra!
02. Válaszolj a 10 kérdésre ,amit a neveződ kiírt!
03. Nevezz/jelölj Te is 10 embert a díjra!
04. Írj Te is kérdéseket az általad jelölteknek!
05. Jelezd a jelöltjeid blogjain, hogy jelölted/nevezted őket!

A díjat Abbietől kaptam. Köszönöm.♥

Abbie kérdései:
1. Ha bármilyen természetfeletti képességet választhatnál, mi lenne az? Valószínűleg azt váalsztanám, hogy visszatekerhessem az időt bármeddig, bárhol.
2. Ha megkaphatnád azt a dolgot/személyt stb-t, amire legjobban vágysz, de ez azzal jár, hogy egy számodra fontos személyt el kéne veszítened, élnél a lehetőséggel? Nem. Lehet, hogy nagyon vágyok valakire (a valamit meg sem említem, ha csak ez az opció lenne, azonnal elvetném), de sokszor nem azt kapjuk, amit akarunk. Ha pedig már valaki fontos számomra, akkor az illető nagyon közel áll a szívemhez, mert nagyon kevés ember van, akikre úgy gondolok, hogy fontosak nekem. Egyértelműen nem.
3. Hogyan képzelnéd el a poklot és a mennyországot? Ha a pokolla gondolok, mindig a piros-narancssárga-fekete színek ugranak be. Na meg tűz. Semmi más. A mennyországról pedig a fehér, világoskék és ezüst színek, felhők, és egy hatalmas, arany kapu.
4. Mi a kedvenc természetfeletti lényed? Vámpír-mániás vagyok^^
5. Simogattál már egzotikus állatot? ( Ha igen, mit? ) Igen, ráját, madárpókot, és óriáskígyókat.
6. Van olyan emléked, ami nagyon kihatott a mostani életedre? Konkrétan emlékem nincs. Inkább rövidebb/kisebb szakaszok a múltamból, amik olyanná tettek, amilyenné, és amilyen mindig is lenni akartam.
7. Volt már baleseted? Kisebb autóbalaseten kívül nem.
8. Ha a hozzád legközelebb álló személynek meg kell halnia, de feláldozhatnád magad, hogy ő életben maradjon, megtennéd? Igen, de csak a legeslegközelebb álló személyért. Érte megtenném.
9. Ha bármilyen állat lehetnél, melyiket választanád és miért? Házimacska lennék, mert sok szeretetet kapnék, és kedvemre fetrenghetnék egész nap.
10. Van olyan zene, amelyik más stílusú, mint amilyeneket hallgasz még is szereted? Ha igen, melyik(ek) az(ok)? Nem is egy. Ott van például az összes Macklemore szám, akkor Avicii-től a Wake me up, Mr. Bustától a Páva dal, na és a Súgd meg a Children of Distance-től.

Kérdéseim:
1. Melyik számodra a legkedvesebb hang?
2. Mi jut legelőször eszedbe, ha a gyerekkorodra gondolsz? (Ha gondolod, csatolj képet)
3. Melyik az a dalszöveg, amelyikkel teljes mértékben egyet értesz?
4. Melyek a kedvenc napjaid az évben?
5. Milyen számodra egy tökéletes nap?
6. Volt már olyan, hogy egy személyt Interneten ismertél meg, megkedvelted, de miután találkoztatok a külseje miatt megtartottad a távolságot? Ha nem; lehetséges ilyesmi?
7. Neked van jövőképed? Ha igen, nagyjából le tudnád írni, hogy hogyan néz ki?
8. Melyik volt eddigi életed legemlékezetesebb pillanata?
9. Mindenképpen elítéled a tiniszülőket? (16-18 éves kor között)
10. Mennyire tartod szem előtt a saját érdekeidet a jövőre nézve?

Jelöltjeim:
Bocsi, de nem tudok 10-et jelölni, nem nagyon szoktam blogokat olvasni.
Abbie, Fleur

Huh, jó rég írtam már, de a napokban élni alig volt időm. Vasárnap délután átmentem mamáékhoz, ott is aludtam, másap délután pedig átmentem az unokatesómékhoz. Estfelé elmentünk gyrosozni, meg fagyizni, utána pedig lementünk a Tisza-partra. Mondjuk ezért megszenvedtem, mire leráncigáltam, de nekem muszáj volt látnom azt a helyet. Imádom. Kiskoromban mindig itt fürödtünk, meg bográcsoztunk, meg minden, imádtam itt lenni. A Tisza ezen szakaszának partvonala tényleg veszélyes, szóval nem csodálom, ha félt lemenni, nem is maradtunk sokáig, maximum fél órát sétáltunk a gáton, aztán mikor már besötétedett hazamentünk. Szex és New York maraton és társai, kibeszéltünk mindent és mindenkit, elvégre karácsony óta nem  találkoztunk, volt  miről beszélnünk, bár még is így lett volna témánk, de nagyjából másfél órája visszajöttem apáékhoz, mert holnapról szabadságon van.
Terveink szerint most a strandon lennénk, ha nem lennék lány, és nem lennék olyan szerencsétlen, hogy ilyenkor nem fürödhetek, mikor 0-24-ben nyitva van a strand. Kedvezményesen. Na mindegy, majdcsak túlélem. Valahogy :(
Ma este pedig *dobpergés* kezdetét veszti a négy napos piamaraton, ugyanis ma kezdődik a hőn áhított motorostalálkzó *-*. Annyira vártam már, hogy az valami hihetetlen. Nemsokára indulunk is, csak előtte fagyizunk:D
Elvileg unokatesómék is jönnek, aminek nem örülök igazán. Oké, imádom őket, nagyon aranyosak, Nóri jó barátnőm, de... hát hogy is mondjam... Ők nem egészen olyan család, akikkel szívesen töltené az ember az idejét egy motorostalálkozón. Engem kissé szabad szellemben neveltek, míg őt egyáltalán nem. Nóri is én mindig is a két véglet voltunk. Tűz és víz. És hát... Ő a víz. Mindig is én voltam a rossz gyerek, aki ovis korában felmászott a mászóka legtetejére és leesett, miközben Nóri a biztonságos homokózóból kiabált, hogy ez veszélyes. Másodikban én másztam át a szomszéd kerítésén, hogy cseresznyét lopjak, míg ő félve nézte, hogy jön-e valaki, közben meg a vödröt tartotta. Aztán hatodikban én mentem be a Lidl-be, és vettem energiaitalt, ami akkor annyira menő dolognak számított. Hetedik utáni nyáron én voltam az, ki Olaszországban kiszökött sört venni a másik barátnőmmel, Nóri meg inkább otthon maradt, merthogy az biztonságos. Ő túl jó. Előbb rohan el sikítva, minthogy igyon egy korty alkoholt is. Nem azt mondom, hogy ez a rossz, de nekem kész kínzás lenne vele lenni egy ilyen helyen. Mindig is egymás ellentétei voltunk, ez sosem lesz másképp. Megvannak a saját kis elvei - akárcsak nekem. Csak ezek az elvek nagyban eltérnek. Én a kalandokat, az izgalmat kerem ,,egyszer élünk, de akkor nagyon" elven, ő meg inkább csendben meghúzza magát, és elvan a jól megszokott, biztonságos kis szférájában. Szomorú dolog ez, mindig is arra törekedtem, hogy kicsit elrontsam. Nem nagyon, csak épp annyira, hogy megtanulja jól érezni magát. Mert nem hinném, hogy az normális, hogy 14 évesen egész nap otthon ül, és kétnaponta elolvas egy könyvet, mikor nem az apjával darts-ozik. Mondtam már, imádom őket, de ráférne már egy kis élet. Mert ez nem az. És ezt ő is tudja, csak nem meri beismerni. Na mindegy, a nézéspontjaink mindig el fognak térni, de ettől még az egyik legjobb barátnőmként tekintek rá, akire mindig, minden körülmények között lehet számítani.♥
Na, lenne még mit írnom, rengeteg minden történ a napokban, de rohanok készülődni és őszintén szólva türelmem sincs az íráshoz, szóval most el is köszönök. Holnap délelőtt meg megírom az estéről szóló élménybeszámolót:3. Legyetek rosszak. Pussz.
U.I.: bocsi, most a kiemeléshez sem volt kedvem:s Ezt holnap majd elintézem.

Megkockáztatom, hogy az egyik legjobb érzés, mikor felcsendül a rádióban a dal, amit időtlen idők óta keresel, ráadásul még a címét is bemondják. Igen, így jutottam el oda, hogy max. hangerőn üvölt az I wanna rock a Twisted Sistertől. Egyébként ezt a kedvenc filmemben hallottam, szóval átdolgozva, és őszintén szólva úgy jobban tetszett, de hát mégiscsak ez az eredeti, 1984-es verzió. (Egyébként az új dalt is megtaláltam *közérdekű közlemény*) Éljenek a halhatatlan dalok és zenekarok! \m/. Annyira jó kedvem lesz ezektől a számokról, elég csak egy kicsit átérezni, és máris eltűnnek a hülye gondjaim. Vagyis gondolataim. Rájöttem, hogy nincs is semmi problémám. Vannak alapvető dolgok, amiket túlbonyolítok. Óóóó, de rám fér már egy jó kis csajos beszélgetés, alig várom a jövőhetet, végre találkozok Nórival. Ő az egyetlen, aki mindent tud rólam, akinek mindig elmondhatom a bajomat. Akárhogy is, azért még mindig nem telnek felhőtlenül a napjaim. Például itt van ez a kibaszott szeretethiány. Most ezt két dolognak tudhatom be, de nem tudom melyik a meghatározóbb. Meg, hogy késik. Meg az is, hogy rohadtul unatkozok, ezért koptatom újra, értelmetlenül a billentyűzetet. Olyan szürkék a napjaim. Egyedül vagyok. A legrosszabb, hogy ezt magamnak köszönhetem. Na jó, mostmár tényleg abbahagyom a pofázást, mert már engem idegesítenek a hülyesgeim. Nem tudom mikor leszek legközelebb. Valószínűleg pénteken. De az is lehet, hogy holnap este. Vagy még ma este. Nem tudom. Kiszámíthatatlan vagyok. Kiszámíthatóan kiszámíthatatlan. Ezt még anno hetedikben a fizikatanárom mondta. Ó, fizika! Beszélnem kéne barátnőmmel, hogy mikor lesz a fizika pótvizsgája, mert a szerencsémből kitelik, hogy augusztus 22. után, ami egyet jelent azzal, hogy magamra maradok Spanyolországban a nyomorék osztálytársaimmal. Még a gondoltatot is utálom, hogy velük legyek 10 napot. Igazából el lennék én velük, de az egésznek árulás szaga lenne. Elvégre nem is vagyunk jóba velük.

Szavasztok srácok:3 Csak nem bírtam ki, hogy ne írjak. Senkit sem akarok untatni ezzel a bejegyzéssel, szóval csak az olvasson tovább, akinek van elég türelme hozzá. Én nem akartam írni, a blog kényszerített. Mintha kényszert éreznék, hogy beszámoljak nektek az életem minden egyes percéről, pedig tudom, hogy senkit sem érdekel, de jó leírni, na. 
Két hete - az is lehet, hogy ez a harmadik, bizonytalan, nyáron elveszítem az időérzékem - vagyok itthon hivatásos naplopóként. Iskolaidőben bármit megtennék, hogy két hetet itthon maradhassak, de így valahogy nem olyan jó. Szerintem azért, mert semmit sem csináltam az elmúlt két hétben. Semmit. Leszámítva egy koncertet, meg egy tóparti-bográcsozós-zenélős napot, de holnap végre - remélhetőleg - felpörögnek a napjaim. Tegnap az a zseniális, eget rengető, világmegváltó ötletem támadt, hogy menni akarok apumékhoz, szóval felhívtam papámat, hogy jöjjön értem - éljenek a szülők, akik még a széltől is féltenek -, aztán apát, hogy szerdán megyek, majd mamámékat és az unokatesómékat is. Később pedig anyáéknak is szóltam, hogy elmegyek. A sorrend talán nem a legjobb, de fuck the police, nem számít. Igazából 10 perccel ezelőttig még semmi sem volt biztos, eddig vártam, hogy papa hívjon, hogy biztosan ráér-e eljönni, ugyanis tegnap azt mondta, hogy még nem biztos, hogy szerda, vagy csütörtök. Erős a gyanúm, hogy elfelejtette. Köszi papa, én is szeretlek. A reggel és a délelőtt azzal telt, hogy pakoltam - én tényleg mindent megtettem annak érdekében, hogy minél kevesebb cuccot kelljen vinni, és a bakancsomat még itthon is hagyom, de így is három táskát pakoltam teli ruhákkal...Meg mindennel. Ezzel csak az a baj, hogy busszal kéne bemennem Tatabányára. Egyedül. Szóval...Érdekes napnak nézek elébe, úgy érzem. Ezek a kedvenc napjaim az évben - kivéve most, mert már rengeteg szép, megismételhetetlen napon vagyok túl, utólag is köszi érte-, és 10 éve semmi sem változott. Megint ugyanaz az érzés uralkodik rajtam, mint minden alkalommal, amikor hosszabb időre - egy hónapra - megyek el itthonról. Végülis haza megyek, mert én ott is otthon vagyok, de nem igazán bírom a változást. Viszont ha ott vagyok, már minden fasza. Rengeteg tervem van, remélem meg fogom tudni valósítani őket. Igazából csak a tavalyi nyarat akarom megismételni, újra átélni, de már semmi sem lesz ugyanaz. Ez lesz az utolsó nyár, hogy együtt van a család, ezt be kell látnom, még ha fáj is. A tavalyi viszont egy-két dolgot leszámítva tökéletes volt. Visszatérve a jelenre...Tulajdonképpen nem akartam már mást írni, vagy fogalmazhatnék úgy is, hogy ,,Eszembe jut, hogy nincs is semmi, ami eszembe juthatna" - szabadon szólva a Tankcsapda után. 
Összepakoltam, letöltöttem az összes kedvenc zenémet, kiválasztottam mit veszek fel holnap, kellőképp lebarnultam, szóval mára már nincs semmi dolgom. Megyek, és tartok egy Szex és New York maratont - a kedvenc filmem.
Ezer bocsi, hogy ismét egy értelmetlen, untató bejegyzéssel jelentkeztem, de megnyugtatlak titeket, néhány napig nem leszek.
Legyetek rosszak! Pussz.